A bánat

Aggodalmad drágaságom,

részvét ingyenért kezelném,

állapotod mennyasszonyom,

nevetésre alázattal késztetném.

Ha bús bajával téged bánt a bánat,

fejeddel borulj vállamra, és szádat

bátran nyisd ki nekem már a panaszra,

ne görgesd magad előtt, ím a terhet,

mert könnyebb együtt cipelni a keresztet.

Ha torkodban ám a sírás fojtogat,

hajtsd le mellkasomra sápadt arcodat,

s könnyből a szemed szárítsd tisztára,

mert hol kézen fogva sétál a nevetés,

ott osonjon utána már a segítés.

A zúgó kő szívedről leszakadjon,

a vigaszom lelkednek gyógyírt adjon,

ha már hűséget esküdtünk s bizalmat,

hisz egy hit az élet, egy ima a halál,

közös a vétek, mi az oltárnál együtt

állunk, s fekszünk már a ravatalnál.