A strandon

Oly jól esik veled a könnyed nevetés,

ha forrong a kedvem, már forró nyáron,

vibráló szememmel már lehűtve látom,

hófehér fogaidon, hogy csillog az öröm,

mint mezítláb sétálok a hideg kövön.

Mint talpat csiklandozó föveny Tisza-parton,

kacajokba torkollnak jókedvben strandolók,

úgy fürdök benned s beléd olvadok,

mint tölcsérben a gombóc lubickolok folyton.

Nyálat csalogat a vattacukor illata.

Vágyom csókodra, mint gyermek nyelve a fagyira.

Rumos diótól részegült ajkad ízét kívánom.

Csobban a víz, míg simogató szél bordáimon

elaltat kényelemre ágyazott matracomon.

Derült égből oly libbenő a lebegés,

egy sörös korsó körül darázszümmögés.

Pattan egy labda, gondtalan gurul tova.

Hullámzó semmittevésbe belefeledkezek.

Oly mód szeretlek, mily csodás együtt az élet.