Egyedül veled

Akaratom derűs,

régóta imádlak.

Kérem áldásodat.

Megkérném novemberi

angyalom kacsódat.

Egyedül jöttem a földi lét fényére,

édesanyám s apámnak nagy kedvére,

ki tudja, Isten milyen akaratából,

majd egyedül is távozok e világból.

Addig is kölyökből míg felnőtté váltam,

már sok örömre s bánatra találtam,

majdan a lényeg nászunk gyümölcsében van,

mert kinek gyermeke lesz, az halhatatlan.

A megadatott, kapott és alapított

család csillogóbb vagyon, mint a kiásott,

ezért eltölteni csak veled akarom

megmaradt időm, míg rám talál halálom.

Egyedül a sok közül téged akarlak,

mert közöttünk már leomlottak a falak,

bennünk a tisztelet, becsület a hidak,

amin az ármányok át nem sétálhatnak.

Veled vagyok magam, kire ráébredtem,

hangod lágy fuvola, érintésed selyem,

ég és föld úgy összeér, ha a sötétben

bársony szerelmed mélyen fészkel szívemben.

A madárkák kis tollas testük melegét

egymásnak adják, mint mi jövőnk reményét,

odasimulok hozzád, hajtás a fához,

lobogó szemednek a bűvölete vonz.

Mint a gemkapocs fontos iratokat tűz,

minket már minden gondolatunk összefűz,

míg angyal hajadat dús fonattá pödör,

nem altat el a betelhetetlen gyönyör,

mert ölünkben alhat csak kölcsönös hűség,

szunnyad a csend, s lélegzetünkben ég

a szenvedély, s szívünkben béke szendereg,

a szótlanság összeköt, szála nem pereg.

Mily jó így igazán együtt lenni, némán,

mint levélen ringó harmatcseppek, tisztán,

a légbe el nem kiáltott titkos vágyak,

csak ezek a boldog percek az igazak.

Régi szónak jelképe vagy, a szerető,

mint fehér liliom, mi csak bensődből nő,

az életnek az öntudatlan szépsége,

áttetsző lelked a csodák ígérete.

Az vagy nekem, mint fenyőnek tűlevél,

már bánnám, ha az ősz ágától elmetél.

Az vagy, mint a magadnak valója lennél,

nem látszol másnak, s mint aminek lehetnél.

Ha nem elég, bár nem mondtam még eleget,

kell-e több, mi megerősítse hitedet,

hogy téged magamnál is jobban szeretlek,

így hát kérlek, add ide örökre kezedet.

Legyél nekem az, mint kovácsnak izzó vas,

magyar öntudatnak szkíta csodaszarvas,

mától te légy a mindenható írnoka,

közös sorsunk anyja s háziasszonya.