Egyszerű ember

Egyszerű ember légy, egyszerű szavakkal,

ne ámíts másokat csak kitalált maszlaggal.

Ki szót ért a kisgyerek gagyogásával,

egyazonáltal épp a mamlasz kamasszal,

ki barátként beszél a tanárral és a pappal,

ki egyaránt jól bánik a tudás tollával

és a rögös földművelés kapájával.

Ki bőszen nem kiabál recsegő hanggal,

ajka csilingel a csengők dallamával.

Akit ha vernek, nem vág érte vissza vassal,

akit ha szidnak, nem válaszol kontra daccal,

mert kapkodásban is kimért nyugodtságával.

Légy csak halandó örök élni akarással,

ki a rászorulót megszánja még apróval,

ki együtt tud még érezni a nyomorulttal.

Kinek a hite egy a Mindenhatóéval,

családszeretete a nap ragyogásával.

Kinek lelkéből jelleme árad jósággal,

és szíve lüktet tele a megbocsájtással,

ráadásként hibáinak bevallásával.

Kit csalhatatlan nem páholhatnak csalánnal,

ki ha szemével másokra tekint, nem kancsal,

kinek a babonások nem kívánják átkukkal,

hogy léte énekeljen kórusban a kuvikkal.

Légy egyszerű polgár sallangtalan alázattal,

ki seperve rendezi udvarát cirokkal,

ki nem pazarol, s beéri pocsék haszonnal,

s beosztva számol, s ím spórol a plusszal.

Kit a vendégségbe mindenki még marasztal,

kinek a torkán nem akad szálka, mert nem fal,

s szákjában nem halmozódik fel a sok hal,

mert nem zsákmányol, rabol, beéri egy falattal.

Kinél, ha látogatót se vár szolgálattal,

mégis megterítve díszeleg bár az asztal.

Ki megbékél a buckákon át a sorsával,

s nem hadakozik egy szál fűn a szomszédjával.

Egyszerű élő légy, egyszeri az elmúlással,

kit az élet ha megbéklyóz valami bajjal,

bánatát nem palástolja fojtva pálinkával,

keservét kigyógyítja inkább humorával,

minthogy méltósága pöröljön panasszal.

Ki már, ha beteg, immunis szemben a lázzal,

az őt bekebelezni vágyó parazitákkal,

kik árulón lecimborálnak immár a rákkal.

Gyógyfüvekkel kúráld magad, ne pirulákkal,

irigységed ne keljen versenyre a megszállottal,

ezért véred ne keveredjen értük haraggal,

te ne hivalkodj, mint más, hibás hiúságokkal.

Gerinces ember légy, egyenes mondatokkal,

kit a csábítás bája bűntényre nem sarkall,

ki nem bundázik ködös berkekben a bugázókkal,

mert nincs arra hajlama, hogy dereka garral

arra mozduljon már a csalfa fuvallattal,

hol az érdek érkezik önző sugallattal.

Te ne lázadj s uszíts körmönfont szándékkal,

ne hajolj részre a regnáló hatalommal!

Ne díszelegj s dicsekedj hivalkodó vigyorral,

ne kérkedj károgón az összekapart vagyonoddal,

ne ágálj okosan vitába az ostobával,

aki bölcsen nem tölti be orrát más borsával!

Egyszerű tanítvány légy teljes odaadással,

de a hitetlent te ne térítsd a vallásoddal!

Kinek nem rest a munka télen, se tavasszal,

amíg kukorékolva kel fel a batyus hajnal,

s bandukolva a nap elalszik a láthatárral.

Kinek ígérete kötelez tűzzel-vassal

egyetlen becsületének a betartásával,

és esküje is tisztességes házastársával.

Kinek embersége segít bajtársiassággal

felállítani a kigáncsolt gyengét karjával.

Ki nem bujkál, s takarózik a palástjával,

ha a balítélet rá is csap a rúdjával.

Légy nemes hazafi büszke patriótasággal,

ki mindig újra renoválja házát a múlttal,

megóvja hazáját szemben a betolakodókkal.

Ki bennfentes talányokra bárgyú ábrázattal

nem bámul, s a kotnyeles pletykálkodással

nem árul el rábízott titkot a buggyanással.

Megbomlik a szövet, foszlik lefelé szálával,

a nép, mint felbőszült bika öklel szarvával,

így hát mások mocskát mosd le magadról szappannal,

ápold közös tudatunkat hagyományainkkal,

hogy szétszedett országunkat összefogással

újra építhessük az élhetőbb évszázadokkal.