Együtt

Add drágám

repesve ide kezedet!

Ám másnak

nem adom kezemet.

Majd tegyünk egymásnak arról esküt,

hogy mi mindig maradjunk együtt.

Az irántad vágyakozás izgalma

bizsergeti mindig a véremet,

a rád való várás teszi vehemensé

és zsibogtatja meg szellememet,

mert megfogott tiszta személyiséged,

mint a drótra aggatott csipeszek

a teregetett ruhaneműket,

s együtt lebegtetnek a lenge szelek.

Valahol a lobogó zsebkendők

búcsúztatják ríva az elmenőket,

minket tartsanak meg az esztendők,

s becsüljük meg a felmenőket,

hogy soraikból egymáséi lettünk,

hogy poraikból egymásért teremtődtünk.

Megkötetett köztünk az örök hűség,

mint öleb és a gazdája között,

nem szédíthet el már a könnyelműség,

ha a szomszédba új lakó költözött.

Mi kétfelek, csak együtt vagyunk egyek,

még ha véletlen elkövetsz is egy hibát,

nem tömlek ki kárörvendő bókokkal,

mint magokkal hizlalják a libát,

nem bocsájtalak el szép szavakkal.

Borostyánkő őrizze meg szerelmünket,

ne bomolj el, te, majd soha senki mással,

mint talajban a szerves vegyületek,

együtt legyünk már egyek az elmúlással.