Életösztön

Ha éles késekkel szurkálják az életed,

mint meztelen talpad királydinnyetövisek,

mikor nyöszörög a köszörű ellened,

ne hagyd, hogy benned a fűrészek süvítsenek!

Minden évben a tél is ledobja bundáját,

s az újszülött lég zümmögő karjain

a puha szél ringatja pihe babáját,

majd letelepszik a fák hűsítő árnyain.

A zöldellő mezők harmatos szoknyáján,

mint a sete-suta őzgidán a foltok,

kinőnek körbe-körbe a friss pitypangok,

s döngicsél a dongó, udvarol ezután.

A barka pattanó rügyeit bontogatja,

repülni tanul majd a fióka fészkében,

a tarka-barka réten, egy pipacs nyitja

szirmait a lüktető tavasz napfényében.

Ma még a meg nem szerzett s kapott tárgyak

égessék még benned a reményeket,

s az elérhetetlennek tűnő vágyak

lélegeztessék a lelkesedésedet.