Gazdag gazságok

A teljesség kiismerhetetlenségében

igazságot keresek a világegyetemben.

Miért éppen szinte mindig a vétlen

a halott egy elkerülhető balesetben?

Azt tiporják, ki szinte szívességet tesz,

bezzeg a tarack minden növényt felesz.

Vigyázzunk egymás belső értékeire,

mint tiszta iskolaudvarra a gondnok,

hogy ne nőhessenek fel benne a gyomok,

ne üssék fel fejét napjainkban a gondok!

Úgy érnek gyomromban össze a rágós évek,

mint kiadós reggelinél számban az ízek.

Már a rosszakat könnyebben megemésztem,

az inas falatokat lenyelem egészben.

Ki sunyi meg egy alattomos cselszövő,

manapság az minden kis stiklire vevő,

s a hatalmi csaták öntelt nyergében

pökhendin ül a játszmák megnyerésében.

Nincs oly ficánkoló ló, mely hátáról ledobja,

minden bank az ő betétjét szaporítja.

Éhesebb ma a dörzsölt dögevő keselyű,

mint kötelességtudó, dolgozó herkentyű.

Törtető számítás a kitaposott utat,

érdekből mást sárba taposva követni,

a naiv verejtékéből a gyengébbet

elnyomva talált szerencsét kovácsolni.

Az egyik szolga szegény, de a másikban

silány s éretlen még a nemes erény.

Tán a butábbat nem fűz érdekkapcsolat,

de szebb számára az érett tapasztalat.

Az első súgó lökés lenne lelki szégyen,

csak kérdezni erről senki se merjen,

de félelem fertőzze majd vagyonodat,

mi apadó, ha rád ró már nagy adókat

az állam s a lázadó társadalom.

Az élet, mint hullámvasút, nyugalom

nyakát töri, ki a magasból lezuhan,

ki nem vágy nagyra, heggyé nő boldogan.

Imigyen megismerhetem ismeretem,

ha megbecsülöm a kevéske pénzem,

s adakozó a tisztességes jellem,

majd rászoruló szeméből visszaragyog

egyszer rád jó tettedért a kegyelem.

Ha múltad gyötrelem, gátlástalan, büntetlen,

sikerre éhes életed legyen gondterhes,

istened fegyvere majd nem bottal verdes.