Különös kapcsolat

Szédület, erő, dinamika, remény,

óhajaim zsigerei óvjatok!

Fülig imádlak, ám még

nagyok a kudarcok.

Csattogó hidegben riant a szívem,

feszült ridegen feszültség a jégben,

s halvány harmónia hömpölygött

a vihardúlt, lassúszimfónia-tájra.

Bölcs tölgyfába cikázó villám csapott,

ki életében sokat látott s hallott.

Tehetetlen, s feladja a harcot,

már nem tudja feldolgozni a kudarcot,

melengető tűzifa lesz minden ága.

Minden mi szép, mi volt, mi elmúlt, az emlék,

de még izgalmamban izgat a mégnemlét.

Az élet harc, ha ártó mocsárba ragadsz,

akkor visszacsúszol múltad iszapjába,

bánhatod hiába meg nem tett dolgaidat.

Az idő szalad, már késő a bocsánat,

nem lesz ki meghallgassa panaszaidat.

Bűneinket megfordítani nem lehet,

hát menni kell elébe a végzetednek,

hátha te leszel hő vágya valakinek.

Mindenki maga irányítja a sorsát,

véletlen se várj álmot, szerencsét, csodát,

hanem lépj ki önnönmagad rabságából!

Tanulj okosan a mások hibáiból,

kövesd ösztönnel az apró jeleket,

légy határozott, ne láss kételyeket,

mik méreggel fertőzik meg a szívedet!

Az életed talán szebb lehet, mit épp most,

méltóbb szeret szegényt, mint milliomost,

aki csak vakon a pénze után futkos.

A megszokott kényelmes, jobb, mint az unott.

A világ rendje csak vakmerő hősök

miatt jutott egy élvezhetőbb létre.

Légy mindig magad igazáért állhatatos!

Légy bátor, valamit tenni valamiért,

a fájdalom, ha akar úgy is utolér.

Ezáltal reméld a méltó bizalmamat,

áldd meg őszinte összetartozásunkat!

Ne feledd, tökéletes ember nincsen,

kölcsönösen engedni kell mindketten,

olyannak elfogadni, amivé lettem.

Az égen látom még gyermek nevetésed,

földön hallom már felnőtt veszekedésed,

de minden által így is lennék a férjed!