Minden egyes nappal

Aggodalmaid dőljenek romba.

Inkább kívánalmaid ácsingózzanak

morfondírozva.

Ne alázkodj közkívánatra!

Minden egyes nappal léted egyre fogytán,

mostan úgy élj hát meg minden mai napot,

hogy ne érdekeljen, mi lesz holnapután,

vedd le félelmednek övéről a csatot,

derekad ne szorítsa össze a borzongás,

torkodat ne fojthassa így meg a sírás..

Ne aggódj a még meg nem történtek miatt,

senki se lát bele a földnek közepébe,

szüljön kisbabát a teremtő gondolat,

míg nem távozunk az örök sötétségbe,

ne bénítson le így a gőgös akarat,

a türelem vezet a fénybe s jót mulat.

Vesd belém bizalmad, magot az anyaföldbe,

majd szeretetem neked gyümölcsöt terem,

mivel táplálhatod magad minden délbe',

te is mindig ápoltál, s voltál úgy velem,

míg bizonytalanban is leltem bizalmat,

ezért biztonságot nyújtok, s nyugalmat.

Ne szorongj, mintha sarokba lennél szorítva,

minden múlik egyszer, jön másik a helyére,

hát ne félj, csak a vas sír a satuba fogva,

te csak légy nyitott az örök mindenségre,

mert a lét örök csak, a többi csak forma,

minden csak hullám, rezgés és energia.

A változás így már nem is oly veszélyes,

önbecsüléssel, bátorsággal cselekedj,

hiába, a természet néha szeszélyes,

vértezz fel s felelőséggel nevelkedj,

magad s amid ahogy van, úgy fogadd el,

s mit szükségednek kellene, ne vedd el!

Ne lyukasszák lelked érzékeny szövetét

a vallás és az erkölcs vaspántjai ki,

a megbánás és megfelelés érzetét

akarják csak a fejedben kiszögezni,

te csak engedd át magadon a rettegést,

ne ragaszkodjon hozzád a hamis érzés.

Különben karanténba zár már a járvány,

mint fekete pók köréd szövi hálóját,

reszketésed mostohája csap be, az ármány,

belegabalyodva szedi áldozatát,

hát állj meg, ne kapálózz, nézz farkasszemet,

majd belülről megszűnve kezdődik az élet.