Mindennapok

Árnyékok elmosódott, kusza

rajzolata lengedez a falon,

ha a vetítő utcafényben

elmerengek álmos arcodon.

Soha nincsen két egyforma nap,

ugyanabban az öltözetben.

Csupasz hajnal válogat a sok

fénygardrób pompás színeiben,

s nappal az utcai divatok

ünnepre öltöznek fel szépen.

Alkonykor keverednek a képek

az éji sötét szenvedélynek.

Így kérlelek esti szeszélyednek,

hogy mindig légy kiegyensúlyozott.

Mint zöldségpiacon kimérten

az alma és deka a mérlegen,

ha a műszer pontosan beállított.

Engedd szívedhez közel mindig

a folytonos változásokat,

de még mielőtt befogadnád,

szemeddel jól nézd meg azokat!

Ami fontos, fogadd örökbe azt,

éld meg az előlépő dolgokat!

Aztán lépj tovább, ha feladnád,

míg akadályba ütöd a bokád,

mert hátra csak a rák szalad,

az idő is csak előre halad.

Csak tiszta lapokkal érdemes

együtt nyerő tétre játszani,

nem méltó hozzánk és förtelmes

megcinkelt paklival kártyázni.

A hibáktól meg kell szabadítani,

mint a működésben megakadt,

fáradt olajtól a gépeket,

s új alkatrésszel kell kicserélni

a megszerelendő szerelmeket,

mert ha, mi eltört és szétesett,

az már ócska, s el lehet dobni,

nem lehet újra megjavítani.

A gyors, elurasodott világban,

ha már közös asztalunknál

nem mindenki foglal egyaránt

az étkezéseknél ülőhelyet,

hogy megtudhassuk beszélni

egymással az aznap történteket,

ha már a vágy közös ágyunkban

külön s felöltözve álmodik,

s kitakarózik a szeretet,

hogy megtudjuk már adni a

kielégülést a mohó testnek,

akkor az a fájó búcsúzás

váló csomagjaival fenyeget.

Lefeküdni teli puttonyból

lecsapolt, könnyebbült nedűvel

s finom ízekkel elégedetten,

jól megtömött bendővel érdemes,

mert haragban elaludni rémes.

Nincs két ugyanolyan jó és rossz nap,

míg közös lakhelyünk búgócsiga.

Csak a csillag pozíciója

állandó, s az idő múlandó,

pont ugyanabban az évszakban,

s a sors sem visszafordítható.

Kapcsolatok mozgatórugója

legyen mindenegyes szeszélyes nap

a megértés, mi a helyénvaló.