Ne bántsd a nőt

Ne bántsd a nőt, akit szeretsz,

se szóval, se tetteiddel,

mert kire jóval tekintesz,

azért már rosszat sem tehetsz.

Lehetsz majd még te is gödörben,

s a bajban csak rá számíthatsz,

mint lapka bánatban s örömben

az üvegre csak rá szorulhatsz.

A kígyó sem sziszeg, hogy nincs lába,

hát ne szisszenj, ha szilánk megy tenyeredbe,

továbbra is tekergőzik a giliszta,

ha ketté szelte az ásó a földben.

Becsüld a nőt a bizonytalanban is,

ne szaladj a viharos szélnek tőle,

légy bizonyos, mint fű közt bújó kavics,

hogy mindamellett kitartasz mellette.

Kérlek, te nyújts mindig tiszta szívvel

a veled gorombának kenyeret,

ne nézd, amit ellened elkövetett,

nem méltó dobálózni gyűlölettel,

mert csak akkor van árnyék, ha ragyog a nap,

s te a tetteidnek hátat fordítasz,

s akkor kapsz tiszteletet, ha a kalap

fejeden nem marad, s nem sandítasz.

Még ha meg is bánt, tégy vele többet,

mutasd meg számára mennyit érsz,

ne érezze magát nálad kevesebbnek,

hogy könnyű lehess, mikor nyugovóra térsz.

Hisz oly egyszerű megbántani valakit,

mint kavicsot hajítani a patakba,

majd a sérelem a habokban elvakít,

s leülepszik a harag az iszapba.

Mint részeg kőműves, ne húzza fel eléd

a dülöngélő falakat az önzés,

a szeretet szoruljon miatta beléd,

mint egy sérthetetlen és szilárd érzés.