Szeretlek képekben

Szeretlek képekben és történésekben,

nem a folytonosság minden rezdülésében.

Mint egy megszállott, ismeretlen hatalom,

húzott hozzád mágnesként a vonzalom.

Mára már falból kiszakadt vezetékekből,

minő megszakadt áramkörből szikrázom.

Régen nekünk az orgonán az opera

erotikusan billegő hulláma,

Ravel Bolerója volt a tivornyás orgia.

Amik nem klasszikus muzsikusörömök,

csak is kettőnké voltak e különc örömök,

buja hangszereknek különös tárháza.

Máig szédítő a kiállásod előttem.

Görcsbe rándul a gyomrom, ha valaha épp

csak rád gondolni is véletlenül mertem.

Mindig elkábít megjelenésed, ha rád nézem.

Akár öltözz elegáns-szolid kosztümbe,

várj bódítón lenge, átsejlő öltözetben.

Ha kihívón velem vagy, az maga a mámor,

megy bennünk végbe a vad eufória,

mint narkós ereiben szétterül az anyag

által okozott csöpögés extázisa.

Kokainkirálynőm, ha mosolygó révület,

akár csak, ha már elmosódott rémület,

akkor is varázsolj el magad számára,

csak még egyszer bűvös csókod nyomd a számra!

Hókirálynőm, nemcsak pár órahosszára,

inkább egy egész életen át ínyencedet

láncold magadhoz elkábult csábításokra.

Máskor, más képekben, gyere, játssz még velem!

Sakk-királynőm, akár adj mattot táblánkon,

hol lépkedünk kézen fogva feketén-fehéren,

a bástyám féltve őriz mindig téged

rongyos- gúnyás gyalogok felügyeletében.

Ott a futóm nyargal vágtatva lovamon,

völgyeken-dombokon viszi az üzenetet.

Királyod pattol minden különb nézetet,

inkább rád hagyom a játszmát megnyerve,

csakhogy szeress mindig kölcsönösen engemet.

Máskor, más történésekben élsz tovább bennem.

Kedvesem, gyere, kedvesen játszd el velem,

hogy mi vagyunk a hűvös matematika,

mint a kétszer kettő reális józansága.

Te lennél az egyenletnek bal térfelén,

túloldalt, a jobb oldalon pedig én.

Közöttünk az egyenlőség a szerelem,

az élet törtjeivel osztódik a rejtelem,

de mindig születik a példából eredmény,

lehet negatív vagy pozitív az élmény.

Helyettesítsd majd magad az életembe,

zárójelbe helyezem magam életedbe,

így lesz helyesen a feladat ellenőrizve.

A közös életünk legyen

a külön életünk értelme!

Mit sem ér mára már nekem a tudomány,

s a magunkról elmesélt történelem,

mert kihűltek a képek emlékeimben,

mozdulatlan történésekben csak egy lány

maradtál holtan a tufa alatt Pompeiben.